A csúszómászók soha nem botlanak meg.

/Valeriu Butulescu/

Tegnap találkoztam egy horvát pilóta ismerőssel Prágában. Ha már bementem a városba, sétáltam egyet, úgyís már több, mint egy hónap telt el, mióta az óvárosban jártam.

Nagyon sok turista volt még így este 9 után is.

Hiába, szép város Prága. Még úgy is, hogy mióta itt vagyok, már rengetegszer sétáltam a Stare Mesto-ban.

A képeket kézből lőttem, ezért a minőségük nem a legjobb.

Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.

/Esterházy Péter/

http://iho.hu/hir/l-410-egy-sikeres-gep-negy-evtizede-1-111025

  http://iho.hu/hir/l-410-egy-sikeres-gep-negy-evtizede-2-111026

http://iho.hu/hir/l-410-egy-sikeres-repulogep-negy-evtizede-3-111026

http://iho.hu/hir/l-41-egy-sikeres-gep-negy-evtizede-4-111027

http://iho.hu/hir/l-410-egy-sikeres-gep-negy-evtizede-5-111029

"A turbómagyar szubkultúra már eddig is sok csodával örvendeztetett meg minket, de most tényleg űrrakétaként száguldhatunk a hülyeség galaxisának lüktető szíve felé."

/Narancsköd/

Itt Prágában másfél napja esik az eső. Illetve ma délután nagyjából elállt, de a felhőket nézve bármikor újra indulhat.

Az otthoni híreket látva ez még istenes, nincs felhőszakadás, csak az a stabil szar hangulatot okozó borús, szürke idő. Meg hideg (az elmúlt hetek 36-38 fokjához viszonyítva), csak 18-19 fok. Vége lehetne már.

Lassan telnek a napok, unalmas az ajtuális feladat. Remélem beindul a projekt és lesz még pörgősebb, izgalmasabb is.

Na, csak eltelt 3 hónap, hogy elkezdtem a blogot, aztán nem írtam semmit. Várható volt, valahogy rá kell vennem magam az aktivitásra.

Tulajdonképpen világrengető események nem történtek. Párszor voltam egy-egy hetet otthon, aztán július végétől augusztus közepéig három hétig szabin voltam. Ma jöttem vissza Prágába.

Eredetileg csak két hétig lettem volna szabin, de kicsit átalakult a dolog.

Augusztus 12-én el kellett volna egy hónapra repülnöm Grúziába. Dolgozik ott a cégem színeiben egy L-410, - mivel van szakszóm rá - megkérdezték, akarok-e egy váltást vállalni. Nem voltam még Grúziában, nyáron jó is az irodából kiszabadulni, a munka sem egy bánya (repelőtti, reputáni, esetleg hibajavítás), a környezet ragyogó - ...

Most hallottam a rádióban:

"Mindenki eldöntheti, hogy a terjengő szarba meddig megy bele."

A baj csak az, hogy a leggtöbbször ez nem saját döntés...

Prága. Itt ülök és blogot írok.

Harmadik hónapja itt, Prágában dolgozom, 550 km-re otthonról, 56+ évesen.

Az elmúlt 4 év elég zűrösen telt, AKARTAM elmenni Magyarországról (hogy miért, azt majd egyszer megírom, ha lesz kedvem), mégis most érzem, hogy későn jött ez a lehetőség. Ebben a korban már konszolidáltan kellene élni, reggel elmenni munkába, este hazamenni, hétvégéken mérsékelten unalmas programokat csinálni a családdal, a gyerekekkel, nyáron lemenni a tengerre 10 napra. Na igen. normális országban. Ami ma nem a Kárpát-medencében van, hanem tőle nyugatra.

Na mindegy, sikerült, de még edzenem kell a lelkemet, hogy ez az elkövetkező években már csak így lesz (legalábbis remélem, rosszabb nem). Mármint az, hogy az ...