Prága. Itt ülök és blogot írok.

Harmadik hónapja itt, Prágában dolgozom, 550 km-re otthonról, 56+ évesen.

Az elmúlt 4 év elég zűrösen telt, AKARTAM elmenni Magyarországról (hogy miért, azt majd egyszer megírom, ha lesz kedvem), mégis most érzem, hogy későn jött ez a lehetőség. Ebben a korban már konszolidáltan kellene élni, reggel elmenni munkába, este hazamenni, hétvégéken mérsékelten unalmas programokat csinálni a családdal, a gyerekekkel, nyáron lemenni a tengerre 10 napra. Na igen. normális országban. Ami ma nem a Kárpát-medencében van, hanem tőle nyugatra.

Na mindegy, sikerült, de még edzenem kell a lelkemet, hogy ez az elkövetkező években már csak így lesz (legalábbis remélem, rosszabb nem). Mármint az, hogy az otthoniakkal Skypon kommunikálok, átlag 3 hetenként otthon töltök egy hetet (most még) és itt meglehetősen egyedül vagyok. Ez van.

Ilyenkor a kapcsolatom az otthoni milliővel csak és kizárólag a net. Minden nap megnézem a hiradókat, néhány más műsort, filmeket nézek és olvasom a Facebookot.

Ilyenkor - és persze más alkalommal is - jár az agyam, "véleményt formálok".

Már sokszor gondolkodtam, le kellene írn ezeket az agymenéseket. Minek? Semminek. Csak. Mert. Franc tudja, fogja-e ezt a blogot rajtam kívül valaki olvasni. Nem is fontos. Talán egyfajta naplót írok. Na nem minden nap, mint egy szorgos kisleány a pubertás küszöbén, csak úgy langsamban, mert azért és gyárilag lusta vagyok ilyesmire. Azt hiszem, ez olyan lesz, mint az esős idő. Ha rámjön, akkor hajrá. Ha nem, akkor sokáig semmi nem lesz. De ez nem lehet olyan nagy baj, néhány ismerősöm blogját nézve más is így van vele.

Szóval hello leendő olvasó, welcome!  Én is kiváncsi vagyok, mi lesz ebből.